Dzsentrifikáció a városokban és vidéken

A jövőben a szociálisan hátrányos helyzetű embereknek már nem lesz helyük a pueblos mágicos legnépszerűbb negyedeiben. Ezt egy folyamatban lévő dzsentrifikációs folyamat biztosítja. Az egyes, leromlott vagy pusztuló épületekkel rendelkező utcák városrehabilitációja és felértékelése a környék szegényebb lakosságának kiszorulásához vezet, és helyet ad a társadalmilag és gazdaságilag jobb helyzetű embereknek.

Mi a dzsentrifikáció és kiket érint?
Mi a dzsentrifikáció és kiket érint?

Luis Alberto Salinas Arreortua geográfus, az UNAM Földrajzi Intézetének (IGg) kutatója ennek a jelenségnek és a hozzá kapcsolódó, a nagy ingatlancégeknek és lakásépítőknek kedvező lakáspolitikának a vizsgálatával foglalkozik. Ez káros hatással van az elszegényedett lakótelep vagy környék helyi lakosságára, akik az új lakások megnövekedett gazdasági költségei miatt kénytelenek elköltözni – magyarázza.

„A dzsentrifikáció a társadalmi kapcsolatok térbeli átrendeződésének folyamata. Arra utal, hogy a különböző, nagyobb gazdasági kapacitással rendelkező lakossági csoportok kisajátítják azokat a városi tereket, amelyek bizonyos tulajdonságokkal rendelkeznek, mint például a zöldterületek, a jó elhelyezkedés, a kényelmi szolgáltatások, az infrastruktúra és a kulturális zónák, amelyek az ingatlantőke által nagyon keresettek” – mondja Salinas. A lepusztult épületek helyére most a közepes és magas jövedelműek számára kialakított, magas színvonalú helyek kerülnek. Az eredeti lakók korlátozott anyagi lehetőségei miatt már nem tudnak ott bérelni.

A perifériákra való kiszorulás

A dzsentrifikált városrészben bekövetkező változások közé tartozik a lakások felújítása, új épületek építése és új üzletek létesítése. „Ezek fontos változások, amelyek célja, hogy több közép- és magas jövedelmű embernek kedvezzenek” – hangsúlyozta. Mivel az emberek Mexikóváros városi központjaiba vándorolnak, amelyek egy része messze Mexikó államban és Hidalgóban található, a kitelepített lakosok összetett mobilitási problémával szembesülnek. A kutató szerint most akár két órát is gyalog kell gyalogolniuk a munkába vagy az iskolába, és sok pénzt költenek a közlekedésre. „Az alapvető szolgáltatások, például a víz- és csatornaszolgáltatás is hiányzik, ezért gyakran elhagyják ezeket a távoli területeket, hogy a városban találjanak új helyet” – mondta. A perifériára vándorlás eredményeként 2004 és 2014 között 500 ezer szociális lakást építettek, több mint felét Tecámacban, Zumpangóban és Huehuetocában. A Mexikó államban található települések a városközponttól mintegy 40 kilométerre helyezkednek el, és üresen állnak, mivel sokaknak a munkahelyükhöz közelebb kell lakniuk.

Szintén vidéki jelenség

A kitelepülés jelensége elsősorban a nagy- és középvárosok egyes, különleges adottságokkal rendelkező utcáit érinti, de a kulturális, tájképi és gazdasági vonzerővel rendelkező vidéki helyek is érdeklik a magántőkét, így itt is történnek beruházások lakásokba, irodákba vagy üzletekbe. Ezek közé tartoznak a Pueblos Mágicos, az úgynevezett varázslatos falvak, amelyekből 132 van szerte Mexikóban. A „varázslatosnak” nevezett vidéki helyszínek vonzóak a nemzeti és nemzetközi turizmus számára, és kulturális értékekkel rendelkeznek. A szövetségi kormány programjai ösztönzőket teremtettek különböző fejlesztésekhez és gazdasági támogatáshoz ezeken a területeken, hogy fenntartsák turisztikai vonzerejüket, de ez általában megdrágította az árakat, a bérleti díjakat és a megélhetési költségeket. Arreortua szerint kiegyensúlyozottabb lakáspolitikára van szükség.

Forrás: https://desinformemonos.org/que-es-la-gentrificacion-y-a-quienes-afecta-2/